Ép testben ép lélek – puffog megállíthatatlanul mozgássérült barátom, mikor a test és lélek egységéről, összefonódásáról beszélgetünk. - Hány ember él megnyomorított lélekkel a kigyúrt, kisportolt fizikum álcája alatt?
- Csitt, na csitt! Most
kompenzálsz, vagy beszélgetni akarsz? – zárom le a meddőnek tűnő vitát, melyben
a magvas gondolatok helyét elfoglalja a nagy, löttyös, megbántott indulat.
Van egy remek orosz közmondás –
jobb gazdagnak és egészségesnek lenni, mint betegnek és szegénynek. Hát ez legalább
őszinte és vitathatatlan! Hogy nem valami magasröptű, hogy nem gondolkodtat el?
Dehogynem! Hányan élik életüket önmagyarázkodások, önbecsapások nyúlós
maszlagába ragadva, csak azért, mert a valamit valamiért, a semmi nem tökéletes
balga, ám annál manipulatívabb polszlogenek zsugorfóliájába csomagolták még
idejekorán agyukat – egyetlen gondolkodásra szánt szervüket?
Ám ha semmi nem tökéletes, akkor
mire a nagy törekvés, mire a sok buzgóság? Hogy ne jussunk sehova? Vagy
elindulok egy úton, melynek tudom, soha nem érek a végére? Hát ez remek!
Valóban vonzó egy cél! Mert nézzük csak, mi is a tökéletes? Mi az, ami felé
törekednünk illik? Az ideálkép, mely a valóság isteni mása, melynek fizikai
létbe ültetett szellemi teremtményei vagyunk? Vagy ennek a fizikai és szellemi
létnek a jelenvalóban megteremtett lehetséges legnagyobb összhangja a
tökéletesség maga? Én ebben hiszek.
Mert itt és most hiába
diskurálunk nagy okosan, a bölcsek mindentudásával a fizikai léten túli
ideákról, ha tapasztalatunk csak a barlang falára kivetített képekről van. Nem
a hit, nem a szellemi és lelki tökéletességre való törekvés ellen szólok, hanem
e kettő elválasztását fizikai létünk megnyilvánulásaitól tartom életidegen felfogásnak.
Mert hova is vezet test és lélek
mesterséges szétválasztása, az egyik vagy másik lebecsülése, a szellem
önértékének fizikai megnyilvánulásától való elkülönítése? Ma, mikor az
új-hitbuzgók torkunkon akarják lenyomni a megváltást, mikor dezodor-akadémiák
mondják meg nekünk az életmód tutit, egyre nehezebb megtalálni azt a harmóniát,
azt az egyensúlyt, amit e létező világok legjobbika akár nyújthat is számunkra,
ha hajlandóak vagyunk saját egyéni összhangunkat megteremteni.
Minden ember egyedülálló és
megismételhetetlen teremtménye a jó Istennek. Hiszen annyi alkotórészből kell
egyetlen egyedet összegyúrni, hogy a végetlen számú alkotórészek faktoriálisa
végtelen számú egyedi konfigurációt eredményez. Ha pedig mindannyian mások
vagyunk – más testi – lelki – szellemi atomokból méltóztatunk összepasszintva
lenni, hát akkor miért is kéne nekünk egyformán gondolkodnunk ugyanarról a
dologról, egyformán éreznünk ugyanazzal az esettel kapcsolatban, s egyforma
derék vagy éppen bi- és tricepsz méretekre törekednünk?
A test – lélek – szellem egysége és
harmóniája feltételezi, hogy egyaránt foglalkoznunk kell mindhárommal,
fejlesztenünk kell őket, vagyis gyúrhatunk mindre, hogy jól érezzék magukat,
magunkat együtt.
Mindannyian felelősek vagyunk
azért, ahogy kinézünk, ahogy gondolkodunk, és ahogy érzünk. Felelősek saját
magunk előtt, hogy a hozott-kapott anyagból hogyan gazdálkodunk, hogy
kiaknázzuk-e megfelelően adottságainkat és képességeinket, hogy képesek
vagyunk-e a saját rendszerünk felállítására, s fejlesztésére.
Milyen a szép test? Melyben a lélek
jól érzi magát, mert megtalálta önön békéjét az önmaga által választott úton.
Útitársak talán itt kevesebben akadnak, mint a virtuális életet kínáló készen
kapott tucat-sztrádákon, de legalább tudjuk, hova vezet, hisz mi határoztuk meg
a célt.
A test a lélek temploma? Igen.
Szép és egészséges lakhelyet szeretnénk mindannyian lelkünknek és szellemünknek.
Ám a szépség nem a kilókban és centikben rejlik, hanem a lelkünk tisztaságát
tükröző belső kisugárzásban, ami ott van minden szemvillanásban, minden mosolyban
és simogatásban, minden szeretettől vezérelt gondolatban. Testünk edzése –
szellemünk pihenésének egy útja. Testünk edzése, aminek első lépése egy
elhatározás, ami a szellemből indul ki, lelhetővé teszi az elme
elcsöndesedését, megpihenését, hogy a folyamatos fülsüketítő álgondolat-folyam
zaja fejünkben elüljön, s meghallhassuk lelkünk valódi üzenetét, hogy
megragadva a jelen pillanat állandó egyszeriségét átérezhessük önmagunkban az
összhangot, önön emberi mivoltunk tökéletességét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése